A fejüket a tenyerükbe véveúgy nézik egymást,mint akik nem látták már ezer éve,dajkálva lassan, elringatva gyöngéd,szép mozdulattaltestük csodásan égő drágagyöngyét,majd szájukat a csókhoz igazítják, keresve átkozott-zárt életükneka nyitját,de tétováznak még, várnak sokáig,eltávolodnak, úgy tekintenek föl a messze mámor ködbe fúlt fokáigboldogtalan szemük széjjelmeresztett,nagy csillagával, hogy magukra öltséka könnyű vágyat, mint nehéz keresztet,és szájuk és szemük és benn a lelkük reszket.

-Holnap is szeretni fogsz még ?
-Örökkön örökké édes..:)

szeretlek. babud.:)